Századszor dobod el a botot, és a kutya már lustán húzza vissza, üres tekintettel néz rád.
Mert egy egyszerű monoton kocogás a testnek fitnesz, de az agynak nem.
És a kutyák több ezer éves evolúció során a nyomkövetésre és becserkészésre csiszolt intellektusa valódi munka nélkül kezd unatkozni és „berozsdásodni”. A kielégítetlen vadászösztön kiutat keres, és azt a lakásban találja meg – szakadt tapétában, végtelen ugatásban a zizegésre vagy kényszeres mancsnyalásban.
Fotó:
A titok abban rejlik, hogy a sétát sportos körből egy történettel teli forgatókönyvvé alakítsuk. Nem „hozd vissza a botot”, hanem „keresd meg, hová rejtettem el”.
Rejts el egy játékot vagy jutalomfalatot a magas fűben, egy fa mögött, add ki a parancsot: „keresd!”, és figyeld meg, ahogy kedvenced egész lénye megelevenedik. A füle keresővé változik, az orra a földbe ássa magát, a farka úgy dolgozik, mint egy koncentrációs inga.
Ez már nem egy gyakorlat, hanem egy mélyreható program megvalósítása. Egy ilyen mentális terhelést nem lehet egyszerűen a kilométerek növelésével pótolni.
Tanulmányok azt mutatják, hogy még a fokozott fizikai aktivitás önmagában sem csodaszer például a fogyásra. A kalóriák hatékonyabban távolíthatók el az étrend módosításával.
Egy fáradt, de pszichésen elégedetlen kutya pedig olyan időakna, amely otthon destruktív viselkedéssel robbanhat ki. A változatos útvonalak nem hóbort, hanem szükségszerűség.
Ugyanaz az udvar vagy park olyan, mintha minden nap ugyanazt az újságot olvasnánk újra. Egy új erdei park, egy folyóparti sétány, egy üdülőfalu felfedezése – a „szaglóhírek” friss száma elengedhetetlen a kutya számára.
Minden új szag információ, minden ismeretlen akadály kihívás, minden új hely kihívás az alkalmazkodási képességek számára. Ezeken a felfedező, játékelemekkel tarkított túrákon történik a legfontosabb dolog – a kötődés.
Inkább partnerré válsz egy izgalmas küldetésben, mint pórázon tartott felügyelővé. Együtt keresgéltek, együtt örültök, együtt győztök le egy-egy kisebb akadályt. A kutya úgy tekint rád, mint az érdekes események forrására, nem csak az útvonal végére.
A „vadászat” játék felbecsülhetetlen értékű a szocializáció és a szorongás csökkentése szempontjából. A vadászatra összpontosítva a kutya kevésbé reagál a kiváltó okokra – más kutyák, hangos zajok, kerékpárosok -.
A gazdájától megtanulja, hogy a feladatra koncentráljon, ne a félelmeire. Ez egy szelíd és hatékony módja a bizalomépítésnek.
Tehát legközelebb, amikor kimegyünk a szabadba, felejtsük el az automatikus „menjünk futni” mondatot. Vigyél magaddal néhány jutalomfalatot vagy egy kis játékot a labda helyett.
Rejtsd el, és hagyd, hogy a kutyád a szimatát és az eszét használja. Meg fogsz lepődni, mennyivel nyugodtabb és boldogabb lesz a vadászod. Nem fáradt izmai lesznek, hanem a megfelelően megélt kutyás nap mélységes elégedettsége.
Olvassa el még
- Miért nem bravúr, hanem művészet a téli séta a kutyával: játék a kényelem és a kockázat határán
- Miért öltözteted jelmezbe a háziállatodat: az ember kivetítése az állatra
