Észrevetted már, hogy a kutyád boldogan csóválja a farkát, amikor vitatkozol a kedveseddel, vagy épp ellenkezőleg, megpróbál közétek préselődni?
Ez nem csak békülési kísérlet vagy figyelemfelkeltés – számol be a .
A kutya, mint társas állat, a párját vagy családját a falkájaként, és az azon belüli konfliktusokat – az egész közösség stabilitását és biztonságát fenyegető veszélyként érzékeli. Jóléte közvetlenül függ a harmóniától ebben a kis „falkában”.
Fotó:
Az emelt hangon zajló állandó viták krónikus stresszt okoznak a háziállatokban, ami ahhoz hasonlítható, mintha egy kitörni készülő vulkánon élnénk. A szavakat nem érti, de a hangszínt, a testtartás feszültségét és a hirtelen mozdulatokat igen. Az ő világa, amelyet önnek kellene képviselnie, kiszámíthatatlanná és ijesztővé válik. Ez nemcsak szorongást, hanem váratlan viselkedésbeli összeomlásokat is kiválthat.
Például egy kutya, aki nyugodt környezetben tökéletesen jár kint vécére, éppen az Ön fröcsögései után kezdhet el pocsolyákat csinálni a folyosón. Ez nem bosszú, hanem fiziológiai reakció a stresszre, és kísérlet arra, hogy feromonjaival megjelölje a „megzavart” területet, visszaadva ezzel valamilyen érthető szagmintát. Ösztönösen próbálja helyreállítani a megzavart rendet.
Egyes háziállatok a „béketeremtő” stratégiát választják. Megszállottan követelni kezdik a szeretetet már abban a pillanatban, amikor a vita elkezdődik, játékokat hoznak magukkal, vagy megpróbálják fizikailag szétválasztani Önöket különböző helyiségekbe. Az agyuk a konfliktust veszélyes szociális feszültségként értelmezi, amelyet minden eszközzel hatástalanítani kell, és a rendelkezésükre álló kommunikációs eszközöket használják.
Mások ezzel szemben dacosan „szurkolni” kezdenek az egyik félnek, figyelmen kívül hagyva vagy akár morgolódva azt, akit éppen fenyegetésnek tekintenek a falkára nézve. Gyakran a választásuk arra esik, aki hangosabban kiabál vagy agresszívabbnak tűnik. Ez az ősi ösztön, hogy a legerősebb mellé álljanak, hogy növeljék az egész csoport túlélési esélyeit.
Paradox módon néha egy háziállat egyfajta „villámhárítóvá” válik a problémáid számára. Mivel nem akarnak közvetlenül veszekedni, a partnerek öntudatlanul elkezdenek konfliktusba keveredni a kutya kiképzési módszerei, ételei vagy viselkedése miatt. A háziállat válik a vitacsonttá, amelyre minden ki nem mondott sérelem összpontosul, ami csak tovább növeli a stresszt.
Mit kell tenni? Az első lépés az, hogy felismerjük, hogy a háziállatunk nem csak szemlélődő, hanem aktív résztvevője a családi légkörnek. Kerülje a szembesítést előtte, különösen az emelt hangon történő konfrontációt. Ha a konfliktus elkerülhetetlen, próbáljon meg nyugodt testtartást és egyenletes hangot felvenni – ez legalább némileg csökkenti az állat pánikfokát.
Minden veszekedés után kritikus fontosságú a „békeidős” rituálé visszaállítása. Egy laza séta hármasban, egy nyugodt játék, amikor a család minden tagja együtt és nyugodtan van, jelezni fogja a kutya számára, hogy a fenyegetésnek vége, és a falka ismét egységes. Ezek a pillanatok fontosabbak számára, mint bármilyen szóbeli bocsánatkérés köztetek.
Ha egyszer megérted ezt a kapcsolatot, elkezdesz a háziállatodra nem csak úgy tekinteni, mint egy állatra, hanem mint a kapcsolatotok élő barométerére. Nyugodt, magabiztos viselkedése és az öröm, ha csak csendben olvasnak együtt a kanapén, a legjobb mutatója az egészséges családi légkörnek. Arra emlékeztet, hogy nem csak egy pár vagytok, hanem egy egész kis univerzum, amelynek harmóniáján múlik valaki másnak a derűs élete.
Olvassa el továbbá
- Hogyan javítsd meg a megszakadt kapcsolatot a kutyáddal a dühkitörésed után: a bizalomhoz vezető visszaút
- Mi történik, ha leszidod a macskádat egy pocsolya miatt a padlón: megszakadt kommunikáció és csendes szabotázs
