A deja vu fájdalmasan ismerős érzése, amikor egy új kapcsolat minden piros zászló ellenére meglepően kényelmesnek tűnik.
Gyakran belemegyünk ebbe a csalóka érzésbe anélkül, hogy felismernénk annak valódi természetét – számol be a tudósítója.
Valójában gyakran egy erőteljes pszichológiai mechanizmus áll mögötte, és egyáltalán nem a sors. Agyunk öntudatlanul is olyan mintákhoz nyúl, amelyeket már ismer, még akkor is, ha azok a múltban fájdalmat okoztak.
Fotó: Pixabay
Ez a jelenség a gyermekkorból ered, azokból a nagyon korai kapcsolatokból, amelyeket a szülőkkel vagy jelentős felnőttekkel ápolunk. Az agy rögzíti az intimitás egy modelljét, még akkor is, ha az nem ideális, és aztán ezt érzékeli normaként.
Azok az emberek, akik a kiszámíthatatlanság vagy az érzelmi fukarság légkörében nőttek fel, felnőttként hiányolhatják az intenzív, de instabil kapcsolatokat. A nyugodt és biztonságos kötődések unalmasnak, sőt gyanúsnak tűnnek majd számukra.
A neurobiológia egyszerűen magyarázza: az ismerős forgatókönyvek, még a negatívak is, kevesebb energiát igényelnek az agytól. Inkább egy jól kitaposott idegi ösvényt követ, minthogy új, feltérképezetlen ösvényt taposna.
A szerelembe esés itt tökéletes álcaként működik, a régi sebeket a hormonok rózsaszín ködébe burkolva. Az oxitocin és a dopamin azt az illúziót kelti, hogy ezúttal másképp lesz minden, bár a kapcsolat alapja ugyanarra az ingatag talajra épül.
E kör megtörése csak mély elmélkedéssel lehetséges. Őszintén és kíméletlenül elemezni kell, hogy pontosan mi vonz a partnerekben, milyen érzéseket keltenek az ismerkedés első heteiben.A szakemberek azt javasolják, hogy ne a szavakra, hanem a testi reakciókra és az ismétlődő forgatókönyvekre figyeljünk. Állandó feszültség a gyomorban, a tetteinek igazolása a barátai előtt, az érzés, hogy „ki kell érdemelni” a szeretetét – ezek mind riasztó jelek.
A romboló minta egy pillanatnyi szünetben, a tudatos magányban törik meg. Csak a szünetben tudjuk megkülönböztetni az igazi vágyak hangját a múlt tolakodó visszhangjától.
Ez nehéz munka, hasonlóan ahhoz, mintha a másik kezünkkel írni tanulnánk át. De megnyitja az utat egy olyan kapcsolat felé, ahol már nem megmentő, áldozat vagy zaklató vagy, hanem egy egész ember, aki egy másik egész emberrel találkozik.
Olvassa el még
- Miért teszi tönkre a digitális őszinteség a valódi intimitást: ha a partnered érdekesebbé vált a sztorikban, mint a kanapén
- Miért a testedre hallgass, ne a szavaidra: ha a hátad többet tud a párkapcsolati problémákról, mint te
