A diétás szabályokat gyakran a tiltott termék iránti ellenállhatatlan vágyakozás, az úgynevezett jellemgyengeség miatt szegik meg.
Az összeomlás azonban nem az akaraterő kudarca, hanem a psziché természetes válasza a hiányra és a súlyos megszorításokra – számol be a tudósítója.
Az agy a diétát az erőforrások fenyegetéseként érzékeli, és előbb-utóbb kompenzációs üzemmódba kapcsol. Minél szigorúbb a tiltás, annál inkább kényszeres gondolatokat okoz az étkezéssel kapcsolatban.
Fotó:
A pszichológusok „jegesmedve-effektusnak” nevezik: ha nem gondolunk valamire intenzíven, az elkezdi lefoglalni az egész tudatunkat. A tiltott csokoládé vagy egy szelet kenyér megszállottsággá válik, és a feszültséget fel kell oldani.
A merev diéták figyelmen kívül hagyják az ételek érzelmi funkcióját, amelyek sokak számára vigaszként, jutalomként vagy az unalom leküzdésének módjaként szolgálnak.
Ennek a kapcsolatnak a tagadásával az ember a szokásos alkalmazkodási mechanizmusok nélkül marad magára a stresszel. Az étel megszűnik puszta üzemanyag lenni, és belső csatatérré válik.
A rugalmas megközelítés, amely lehetővé teszi a kedvenc ételek ésszerű mennyiségben való fogyasztását, hosszú távon fenntarthatóbbnak bizonyul.
Nem kelti a teljes nélkülözés érzését, és ezért nem provokálja az agyat arra, hogy szabotálja önmagát. A tudatos étkezés megtanít különbséget tenni a fizikai éhség és az érzelmi éhség között, és eszközöket ad ahhoz, hogy mindkettőt bűntudat nélkül kezelje.
Olvassa el még
- Miért a zsigereink diktálják a szabályokat a bőrünknek: a láthatatlan kapcsolat, amiről a kozmetikusok hallgatnak
- Hogyan vált a méregtelenítés az önbecsapás rituáléjává: mit csinál valójában a tested, miközben zellerlevet iszol
