Mi történik, ha nem keressük tovább a „tökéletes lelki társat”: a tudatos magány paradoxonja

A társadalom kitartóan eladja nekünk azt a gyönyörű mítoszt, hogy az ember csak egy fél, arra kárhoztatva, hogy örökké keresse a hiányzó részét.

Ez az elképzelés arra késztet bennünket, hogy eszeveszetten pásztázzuk a világot, és minden embert, akivel találkozunk, megpróbálunk megmentőnek tekinteni a belső ürességtől – írja a tudósítója.

De mi történik, ha tudatosan abbahagyjuk ezt a versenyt, és nem a keresésre, hanem önmagunk egésszé való összerakására koncentrálunk? Az eredmény gyakran váratlan és sokkal kielégítőbb.

Fotó: Pixabay

A tudatos magány nem visszahúzódás vagy a szerelemről való lemondás. Ez egy aktív életszakasz, ahol az általában a randizás és az aggódás által elpazarolt energiát befelé irányítjuk. Elkezdesz kapcsolatot építeni önmagaddal, felismerve valódi, nem pedig erőltetett vágyaidat.

Ebben az állapotban fokozatosan feloldódik az „egyedülléttől” való mérgező félelem. Rájössz, hogy már egész ember vagy, aki képes a kiteljesedésre, az örömre és a mély érzésekre. Ez a tudás gyökeresen megváltoztatja a későbbi kapcsolatok minőségét.

Abbahagyod a kapcsolatokba való belemerülést az éhségből, az értéked érvényesítésének kétségbeesett szükségéből. Ehelyett a bőség állapotából kezdesz el kapcsolatba lépni, a vágyból, hogy megoszd valakivel a teljességedet.

A partner ebben a paradigmában megszűnik olyasvalaki lenni, akinek „boldoggá kell tennie téged”. Ő olyasvalakivé válik, akivel az az érdeked, hogy megoszd a már meglévő boldogságodat. Ezáltal a felelősség kolosszális súlya lekerül a másik válláról.

Kezded észrevenni a különbséget a szerelemnek álcázott szenvedélyes függőség és a nyugodt, mély ragaszkodás között. Az előbbi kimerítő, és egyre több és több bizonyítékot követel, míg az utóbbi erőforrást és otthonérzetet nyújt.

Ironikus módon éppen a belső teljességnek ez az állapota válik az egészséges kapcsolatok mágnesévé. Nem vészjelzést sugározol a világ felé, hanem a bizalom jelét, ami vonzza a megfelelő embereket.

Ez az út bátorságot igényel, hogy egyedül maradj a gondolataiddal és talán kéretlen igazságaiddal. De ez az út vezet éppen ahhoz a kapcsolathoz, amiről mindannyian álmodunk, de oly gyakran rossz helyen keressük.

Olvassa el még

  • Ne féljünk veszekedni: hogyan erősíti a kapcsolatokat a kompetens konfliktuskezelés
  • Miért választunk rossz partnert: A téves vonzalom neurobiológiája

Share to friends
Rating
( No ratings yet )
Hasznos tippek és életvezetési trükkök