Nem hívott – ez azt jelenti, hogy fázik.
Nem mosolygott ma reggel – a szerint valószínűleg dühös a tegnapi nap miatt.
Mi jobb híján kitartóan, jobb híján a legösszetettebb és gyakran negatív jelentéstartalmakat helyezzük a partner cselekedeteibe, őszintén azt hisszük, hogy rendelkezünk a telepátia ajándékával.
Fotó: Pixabay
Ezt a mechanizmust a pszichológusok kivetítésnek nevezik: öntudatlanul saját félelmeinket, gondolatainkat vagy indítékainkat tulajdonítjuk egy másiknak. Úgy működik, mint egy filmvetítő, amely nem a valós személyt, hanem a belső filmjeinket vetíti a vászonra.
Például egy olyan személy, aki belsőleg kételkedik a vonzerejében, a partnere semleges viselkedésében bőséges megerősítést fog látni erre az elképzelésére. Hallgatása az unalom jelének fog tűnni, elfoglaltsága a munkában pedig – a kommunikáció elkerülésére irányuló vágynak.
A problémát nem is maga a kivetítés jelenti, hanem az igazságába vetett vakhitünk. Egész védelmi stratégiákat építünk ki vagy támadunk, nem a valós cselekedetekre reagálva, hanem a saját, gyakran torz értelmezésünkre.
A kiút ebből a csapdából egyetlen egyszerű, de hihetetlenül nehéz cselekvésen keresztül vezet: a feltételezések ellenőrzésén keresztül. Ahelyett, hogy egy hétig azt a hitet hordoznád magadban, hogy megsértődött, megkérdezheted: „Észrevettem, hogy egy kicsit távolságtartó vagy, minden rendben van?”.
A válasz szinte mindig váratlan: fáj a feje, nehéz projektje van, csak fáradt és csendes. Ez a párbeszéd lebontja a fantomfalat, amit a képzeletedben felépítettél.A második lépés az, hogy megtanulod megkülönböztetni, hol érnek véget a tények és hol kezdődnek az értelmezéseid. Tény: Nem mosogatott el. Értelmezés: Nem tisztel engem, és nem értékeli a munkámat. Az első az objektív valóság, a második a feltételezés, amit ellenőrizni kell.
Fokozatosan ez a gyakorlat alázatra tanít: annak felismerésére, hogy valójában nem tudjuk, mi zajlik a másik fejében. Ez teret nyit a kíváncsiságnak az ítélkezés helyett, a párbeszédnek a fantáziákkal terhelt monológ helyett.
A kapcsolatok könnyebbé válnak, ha nem harcolunk tovább az általunk kreált szellemek ellen. A saját drámád szereplője helyett egy élő emberre kezdesz reagálni, és ez mindent megváltoztat.
Olvassa el még
- Mi történik, ha nem keresed tovább a „tökéletes lelki társat”: a tudatos magány paradoxona
- Ne féljünk a veszekedéstől: Hogyan erősíti a jó konfliktus a kapcsolatot?
