Ez a gondolat csendben, tolvajként érkezik: egy találkozón elkapod a hosszú tekintetét, és a szíved furcsán megrándul; a tornateremben olyan ragadósan nevet a vicceden, és te még többet akarsz viccelődni.
Nem tervezted, nem kerested, de itt van – a hirtelen érdeklődés valaki más iránt, egy fényes villanás a partnered iránti megszokott érzések hátterében – számol be a tudósítója.
Az első reakció a pánik és a bűntudat: „Áruló vagyok, vége a házasságunknak, vége van”. De mi van akkor, ha ez a kitörés nem fenyegetés, hanem egy döntő diagnosztikai jelzés, amit a pszichéd küld neked az elsődleges kapcsolatod állapotáról?
Fotó: Pixabay
A hirtelen fellángolás ritkán szól az új emberről. Sokkal gyakrabban rólad szól, és arról, hogy mi hiányzik belőled és a szövetségedből.
Az új személy egy vetítővászonná válik, amelyen öntudatlanul megjeleníted a meg nem valósult részeidet: a csodálatra való szomjúságodat, az intellektuális kihívás iránti igényedet, a vágyadat, hogy inkább érezd magad keresettnek, mint „otthon”.
Nem azért tűnik olyan érdekesnek, mert zseniális, hanem mert végre megengedted magadnak, hogy meglásd valakiben azokat a tulajdonságokat, amelyeket régóta elfojtottál magadban, vagy már nem vettél észre a partneredben. Ez nem szerelem, hanem az elhanyagolt identitásod felkiáltása.
A pszichológusok az ilyen epizódokat az „érzelmi éhezés” erőteljes jelzőjének tekintik az elsődleges kapcsolatban. Ha évek óta funkcionális párkapcsolatban élsz, ahol a kommunikáció a számlák és az időbeosztás megbeszélésére korlátozódik, a pszichédnek szüksége van egy felrázásra.
Keresi a módját, hogy újra élőnek, értelmesnek, érdekesnek érezze magát. És ezt a legkönnyebben elérhető, bár kockázatos módon találja meg – egy kémiai újdonságrobbanás formájában.
Ez nem a család tönkretételének terve, hanem egy kétségbeesett kísérlet az önterápiára, bár rossz úton. A legnagyobb hiba ebben a helyzetben az, hogy vagy azonnal átadjuk magunkat az impulzusnak, vagy fordítva, belehajszoljuk magunkat a hisztérikus bűntudat és csendben szenvednek.
Mindkettő romboló hatású. A helyes út az, ha ezt az energiát üzemanyagként használod fel arra, hogy őszinte beszélgetést folytass magaddal és a partnereddel.
Tedd fel magadnak a nehéz kérdéseket: „Pontosan mi az, ami ennyire vonzott ebben a személyben? Melyik részem reagál erre?
Mikor éreztem utoljára ugyanezt a partneremmel kapcsolatban?”. A válaszok lesznek a kulcsok a házasságotok rejtett ajtóihoz.
Ennek megbeszélése a partnereddel hihetetlen bátorságot és tapintatot igényel. Nem a fellángolásról kell beszélni, hanem az érzésekről, amelyeket ez ébresztett benned.
Nem „megismerkedtem valakivel”, hanem „hiányzik a könnyedség és az újdonság az életünkből az utóbbi időben, úgy érzem, mintha rutinba ragadtunk volna, és ez megrémít. Változtassunk ezen.”
A beszélgetést az esetleges hűtlenség témájáról a közös válságotokra való közös megoldáskeresés felé terelitek. Gyakran előfordul, hogy ez után a felrázó és őszinte beszélgetés után a pár felfedezi, hogy van mit megmenteniük és van hová fejlődniük.
A fellobbanó fellángolás lesz a katalizátor, ami arra készteti önöket, hogy emlékezzenek arra, miért szerették egykor egymást, és kezdjenek el befektetni ezekbe az elfelejtett területekbe. Újra elkezdtek randizni, új dolgokat tanulni, flörtölni.
Nem menekültök el a probléma elől, hanem együtt a növekedés pontjává változtatjátok. Másképp is megtörténhet: miután felismerted a szenvedélyed természetét, rájössz, hogy a jelenlegi partnered nem tudja kielégíteni ezeket az igényeket, és soha nem is tudta.
És akkor nem válság lesz belőle, hanem egyértelmű, bár fájdalmas jelzés, hogy az útjaitok szétváltak. Nem egy múló szenvedély miatt váltok el, hanem azért, mert olyan tükröt láttatok benne, amely egy régóta esedékes igazságot tükröz.
Akárhogy is, nem bűn az érdeklődés. Ez az emberi természet része. Bűn, ha valaki gyáván homokba dugja a fejét, vagy esztelenül rombol mindent maga körül anélkül, hogy megpróbálná megérteni az üzenetet.
Az erős, érett szeretet nem fél az ilyen próbatételektől. Arra használja őket, hogy ne szakítson, hanem újratárgyalja a szerződést – új, őszintébb és tájékozottabb feltételekkel.
Végül, ha a szövetségetek ellen tud állni a kísértésnek, hogy a másikban ne fenyegetést, hanem tükröt lássatok, akkor csak erősödni fog. Mert nem vak megszokáson, hanem mindennapi, tudatos döntéseken fog alapulni.
Olvassa el még
- Mi történik, ha nem rejtegeted tovább a bizonytalanságodat: amikor a sebezhetőséged hídddá válik, nem gödörré
- Miért válik a közösségi média a harmadik dologgá a házasságodban: amikor a feedben zajló élet felváltja a konyhában folytatott beszélgetést
