A férfi csendbe zárkózik, befalazza magát, a nő ezzel szemben teljes gőzzel beindul, és kiönti magából mindazt, ami felforrt.
A férfi hisztériának látja a lány érzelmességét, a lány megvetést és közömbösséget olvas ki a férfi hallgatásából – számol be a tudósítója.
Nem a lényeg miatt veszekednek, hanem azért, mert különböző érzelmi dialektusban beszélnek, és minden kiáltást vagy szünetet személyes sértésnek vesznek. A konfliktus nem a probléma megoldásának módjává, hanem csatatérré válik, ahol nem az érvek fájnak, hanem maga az előadásmód.
Fotó: Pixabay
A fő feladat pedig nem a bizonyítás, hanem valaki más nyelvi kódjának megfejtése és lefordítása belőle a sajátunkra. Ezek a stílusok a gyermekkorban és a tanult viselkedésmintákban gyökereznek.
Aki hallgat, annak a múltban gyakran figyelmen kívül hagyták vagy kigúnyolták az érzéseit – a hallgatás nem manipuláció, hanem védőpáncél. Aki kiabál, talán olyan környezetben nőtt fel, ahol csak a hangos hangot lehetett hallani, és számára a partner hallgatása egyenlő a halálos veszéllyel, hogy ismét figyelmen kívül hagyják.
Nemcsak dühösek vagytok – kétségbeesetten próbáltok szót érteni egymással az egyetlen túlélési nyelvet használva, amelyet ismertek, és amely a másik számára ellenséges zajnak hangzik. A fegyverszünethez vezető első lépés annak felismerése, hogy a stílusbeli különbség nem teszi az egyiket jóvá, a másikat pedig rosszá.
Egyszerűen csak különböző idegrendszeri stratégiák a fenyegetéssel való megküzdésre. Nem az a feladatod, hogy átformáld a partneredet, hanem az, hogy egy közös, harmadik nyelvet hozz létre, amelyet mindketten megértetek.
Például egyezzen meg abban, hogy az érzelmek hevének pillanatában „csendben” vállalja, hogy nem megy teljes mellőzésbe, és mondja: „20 percre van szükségem, hogy megnyugodjak és összeszedjem a gondolataimat, aztán folytatjuk. A „kiabáló” pedig válaszul igyekszik nem üldözni, hanem megadni ezt az időt, nem elutasításként, hanem a minőségi párbeszéd szükséges feltételeként felfogva.
Lényeges, hogy a tartalmat és a folyamatot szétválasszuk. Mondhatod: „Hallom, hogy dühös vagy, mert elkéstem (tartalom), de amikor kiabálsz, azt nagyon nehezen érzékelem, azonnal bezárkózom (folyamat).
Hadd hallgassam meg minden érvedet, ha nyugodtan beszélgetünk”. Vagy: „Látom, hogy csendben vagy, és ez számomra azt jelenti, hogy nem érdekel.
Ha dühös vagy, egyezzünk meg, hogy egyenesen kimondod, még ha a fogaidon keresztül is, hogy ne kelljen találgatnom helyetted.” Megtanulod, hogy ne magát a vitát kommentáld, hanem azt, ahogyan kezeled.
Idővel, ahogy erősödik az egymás szándékaiba vetett alapvető bizalmatok, elkezdesz a másik kifejezési módja mögé látni – a sértettséget, nem a támadást. A jeges hallgatása többé már nem sértésnek fog olvasható lenni, hanem egyértelmű jelzés lesz: „Annyira fáj most nekem, hogy nincsenek szavak”.
Hangos könnyei többé nem lesznek manipulatívak, hanem sírásként fogják olvasni: „Kérlek, hallgass meg, félek, hogy elveszítjük a kapcsolatot”. Nem fog többé falakat ütögetni, és elkezdi keresni az ajtót a másik ember világába.
Ezen a ponton a veszekedés végre elkezdi betölteni konstruktív funkcióját. Abbahagyod az energiád 90%-át azzal tölteni, hogy védekezel a hangnem ellen, és minden energiádat magának a problémának a megoldására fordíthatod.
Felfedezed, hogy lényegében ugyanazt akarod – hogy meghallgassanak, megértsenek és szeressenek. Csak korábban teljesen más ajtókon kopogtatva próbáltátok elérni egymást.
Ha egyszer kialakítjátok a konfliktus közös nyelvét, hihetetlen eszköz áll rendelkezésetekre. Most már bármilyen problémát, bármilyen repedést meg lehet beszélni és ki lehet javítani, mert van egy protokoll.
Nem féltek a nézeteltérésektől, tudjátok, hogy túl tudtok jutni rajtuk anélkül, hogy tönkretennétek egymást. És akkor a kapcsolatotokba nem egy idilli, törékeny csend, hanem egy szilárd, élő béke költözik, amelyben helye van a vitáknak és a kibéküléseknek egyaránt.
Egy olyan világ, ahol még a legforróbb veszekedésben is mélyen legbelül ugyanazon az oldalon maradtok a barikádon – a párod oldalán a problémával szemben.
Olvassa el továbbá
- Miért kell néha engedélyt adni magadnak, hogy kieszelj a szerelemből: ha az érzés halott, de a rituálék maradnak
- Hogyan lehet túlélni a házasságban az értelemválságot: ha együtt, de miért – nem világos
