Mindenki, aki valaha is gyúrt már palacsintatésztát, szembesült már a kísértéssel, hogy az első adagot azonnal a serpenyőre öntse.
Néha jól sikerül, de szinte soha nem tökéletesen – számol be a tudósítója.
A sima, vékony, áttört lyukú palacsinták titka gyakran nem az ügyességben rejlik, hanem abban, hogy félretesszük a tálat és a saját dolgunkkal törődünk. Fél óra pihentetés csodákra képes a tésztával.
Fotó:
Két fontos dolog történik ilyenkor. Először is, a liszt mikroszemcséi végül megduzzadnak és kötődnek a folyadékhoz, a glutén megnyugszik.
A tészta egyenletesebbé és rugalmasabbá válik, megszűnik „szúrós” lenni és szakadni nyújtáskor. Másodszor, ha szódabikarbónát vagy kovászt használtunk, akkor gázbuborékok kezdenek működni, amelyek aztán létrehozzák a híres porózus szerkezetet.
A pihentetett tésztát könnyebb és vékonyabb teríteni a tepsiben, nem csomósodik össze, és nem igényel plusz liszt hozzáadását. A különbséget már az első palacsintán érezni fogja – kerek, egyenletes és kezelhető lesz.
Ráadásul ez idő alatt eltűnik a liszt nyirkos íze, ami még a legszebb példányok benyomását is elronthatja. Közvetlenül a sütés előtt a tésztát alulról felfelé óvatosan, habverés nélkül kell összekeverni, hogy ne „szedjük szét” a buborékokat.
Gyakran előfordul, hogy a felszínen vastagabb réteg képződik, az alján pedig folyadék gyűlik össze – csak gyengéd habverő mozdulatokkal keverjük össze a kettőt. Az állagának a folyékony tejfölhöz kell hasonlítania, és ha túl sűrűnek tűnik, egy-két kanál vizet vagy tejet adhatunk hozzá.
Néha előfordulhat, hogy a tészta pihentetés után kicsit sűrűbbnek tűnik, és ez nem baj. Ne siessük el a hígítást, először próbáljunk meg egy palacsintát sütni.
Jó eséllyel pont olyan lesz, amilyennek lennie kell. Ha pedig valami nem stimmel, akkor bármikor módosíthatod az állagát.
Ez az egyszerű lépés – a fűszerezés – kiküszöböli a legtöbb problémát, és a palacsintasütést sorsjátékból kiszámítható és élvezetes rituálévá változtatja. Legközelebb, amikor tésztát gyúrsz, takard le a tálat egy törülközővel, és foglalkozz a töltelék vágásával vagy a konyha rendbetételével.
Hagyd állni melegen, miközben fütyülsz egy dallamot. Aztán csak nézd, ahogy a tepsid egytől egyig sima, csipkés palacsintákat szül. Ez egy kis jutalom a türelmedért, és pillanatok alatt elfogy.
Olvassa el még
- Miért kell a húslevest inkább a főzőedényen hűlni hagyni, mint a hűtőben: a kristálytisztasághoz vezető lassú út
- Mi történik, ha szódabikarbónát adsz hozzá, amikor zöld zöldségeket főzöl: a színtudomány, amit nem mondanak el az iskolában
